Ezen a napon is, mint minden napon hazamentem (nos, hát ez meglepő, igen), na, tehát hazamentem, és levittem sétálni a Bellát, azaz a Bella vitt le engem sétálni. (Mi egyébként sétának hívjuk a hosszútávfutást.. ) Okosan ügyesen elszökött ahogy ez rendszerint lenni szokott, kergettem három utcányit, de ez rutin, nem is kapcsolódik a sztorihoz. Hazaértünk. Bella eltűnt, ahogy a konyhába értem. Gyanús volt a szitu, de nem találtam semmi rosszalkodásra utaló nyomot. Nekiálltam, spagettit főzni. Fölvágtam a hagymát, fölmelegítettem az olajat. (Bella még mindig sehol. Már tudtam, hogy hamarosan valami kedvezőtlen fog érni.) Hát így is történt... Beletettem a hagymát a forró olajba amikor nyúltam volna a fakanálért, ami nem volt sehol. Nos, megvan a hiba a rendszerben. Az hagyján hogy miután előkapartam a kutyát és ott lógott a szájába az utolsó mohikán fakanalam, de hogy a hagyma mit művelt addig a serpenyőben, azt inkább le sem írom. Leszidtam a kutyát, közben próbáltam rájönni a megoldásra, hogy fakanál nélkül, hogyan főzzek spagettit. (Mert hát ugye, bolt a közelben egyértelműen nem volt már nyitva, evidens. Nehogy jól érezzem magam. ) Aztán fejembe ötlött, hogy majd én a "húskiszedőszerkentyű"-vel úgy meg tudom majd csinálni, de úgy.. meg amúgy egyébként. Igen ám, de hiába vagyok nő, ebben az esetben valahogy nem tudtam kétfelé figyelni... Hiba. Bella eltűnt. Már meg sem kerestem, mert láttam, hogy a darált húsnak nyoma veszett. Ő nyert. Mindig Ő nyer. Képtelen vagyok győzni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése