Őrzővédő

Kutya első számú feladata a területe megvédése. Általában. Mindannyian láttunk vagy hallottunk olyan esetről ahol ez másként alakult, ahol a kutyák lecimboráztak az "ellenséggel", esetleg néminemű jutalomfalat érdekében talán, ki tudja. Nálunk ez nem így történt.
Egyik reggel, elindultam otthonról, gondosan bezártam az ajtót, ahogy szoktam. Viszont lakótársam ezt a folyamatot valahogy kifelejtette a reggeli rutinból, vagy egész egyszerűen rosszul forgatta a kulcsot a zárban. Végül is valamilyen úton módon, a lakás ajtaja nyitva maradt. Mi pedig csak késő délután szoktunk hazavergődni a fárasztó napunkból. Tehát az eb, reggeltől egész délutánig nyitott ajtónál volt. (Tudni kell a Belláról, hogy van egy számunkra igencsak idegfeszítő szórakozása (de szemmel láthatólag, Ő roppant mód élvezni szokta) , abban a pillanatban ahogy kinyitjuk az ajtót Ő "huss" már fut is föl a lépcsőn, vagy le, vagy keresztbeösszevissza a lépcsőházban. A két meggondolatlan gazdája meg fejvesztve rohan utána, hogy befogja a kóbor ebet. Gyakorlatilag ez is már egyfajta rutinná vált nálunk, mióta Bella az életünk része. :) )
Hazaérkezvén, láttuk az ajtót, hogy nem lett bezárva, annyira megijedtünk, hiszen nem botlottunk a Bellába a lépcsőházban. "Jézusom, hol lehet a kutya." Írtam már, hogy a Bellával való közös életem során, lábon szoktam kihordani a szívrohamokat, na az, ehhez képest királykisasszonyok teadélutánja. Be akartunk nyitni a lakásba, hátha valami csoda folytán nem tűnt el az eb. Így is történt. A Kutya nekitámaszkodva az ajtónak várt haza minket. Hirtelen nem tudtuk hova tenni a helyzetet. Aztán arra járt az egyik szomszéd, aki a következőket mesélte el nekünk: "Ez a kutya egész nap ott ült az ajtóban, szépen gondosan behajtotta azt, amikor a huzat megpróbálta kinyitni. Akárhányszor valamelyik lakó elhaladt az ajtótok előtt, ez a kutya eszméletlen éles ugatásba tört ki, hogy márpedig ide be nem jössz öcsém." Ezeknek a soroknak hallatán, valami megmagyarázhatatlan melegség járt át bennünket. Nem lehet leírni mit éreztünk ezekben a percekben. :)
Mondanom sem kell micsoda fejedelmi étket kapott cserébe a Bella, az aznapi tettéért. :)
Bármennyire is nehezek tudnak lenni a hétköznapok, akármennyire is ki tudja húzni a gyufát, az ilyen pillanatok után, valahogy értelmet nyer minden és ilyenkor érzi az ember, hogy "igen, érdemes csinálni". :)